Az eredeti karádi hímzés fehér alapon fehér fénytelen fonallal készült, csak az 1930-as, 40-es években kezdték el színessel varrni. Mindig csak egy színnel!

Ezek közül a legismertebb az aranysárga, de volt zöld vagy piros is.
Viszont az eredeti karádi hímzés szín a fehér.
Az öltéstechnikák leggyakoribb fajtái a lapos hímzés, a lyukhímzés, valamint a száröltés és megtalálható még a rácsavarásos hímzés(búzaszem). A lyukhímzés többféle lehet: sima, borsóka, szakállas és a csatosluk. Néha egyes elemek között, elválasztóként használták a cakkos hurkolt (slingeléses) formát is. Nagyon változatos a sok szép subrika, elsősorban a lakásdíszítő kézimunkákon ugyan csak megtalálható a mesterke és a bujtatáson (darázsolás). Az anyag szélét ,,fűrész-csipkével” díszítik. Érdekes megfigyelni a karádi mintarajzokon, hogy a levelek tökmag alakúak. A levelet hosszirányára merőlegesen varrták ki, sűrűn alátöltve, hogy domború legyen. Az anyag szegélyezésnél ,,mesterkét” alkalmaztak. Az anyag szélén három ugyan olyan tűhelyre öltött cérnával apró slingeléshez hasonló formát hoztak létre.
A karádi minták elnevezései a következők: szőlős, pillés, kerekes, pacalos, szíves, tölgyfaleveles, szilvamagos, tulipános, rózsás, korsós, szedres, vékás, vízfolyásos, S-es, bagófejes, nyócas, gerendás